Digitális nomád kalandjaink második megállója Horvátország után Málta volt. 2024 októberének végén érkeztünk meg erre a számunkra kedves és ismerős szigetre. Még 2023 novemberében öt napot Máltán nyaraltunk, ekkor tetszett meg annyira nekünk ez a picike ország a tenger közepén. El is határoztunk, ide még szeretnénk visszatérni.
Kalandozz velünk, a következőkben megmutatjuk, hogyan telt 2 hónapunk Máltán!
Apartman helyett szoba és egyéb nehézségeink
Anno az ötnapos nyaralásunk során egy kedves magyar családhoz foglaltunk Airbnb-n, akiket egészen véletlenül találtunk meg. Így kézenfekvő volt, hogy ismét hozzájuk térjünk vissza San Ġwannba.
Kihívás volt számunkra, hogy itt nem saját apartmant, hanem csak egy szobát béreltünk, és rajtunk kívül még három másik szoba is volt a lakásban. Mindhárommal osztoztunk a konyhán, és kettővel a fürdőszobán is. Ebben főként a hűtő jelentett fejtörést, mert minden szobára csupán egyetlen polc jutott, ami sokszor elég szűkösnek bizonyult. Emiatt elég gyakran kellett boltba járnunk és sűrűbben főznünk, ami sok időnket elvette.
A közelben egy 5-10 perces sétára volt egy Lidl, így ismerős környezetben, ismerős márkák közül tudtunk válogatni. Olaszország közelsége miatt (gondoljuk emiatt) a tésztafélék, pestok, különféle olasz sajtok elég jó árban voltak, jellemzően olcsóbbak, mint Magyarországon.
Nem a hűtős helyzet volt az egyetlen nehézség, amivel szembesültünk. A munka is kezdett besűrűsödni, így nap végére jellemzően már fáradtabbak voltunk. Míg előző hónapban Horvátországban Makarskán ezt le tudtuk vezetni azzal, hogy kimentünk a világosban úszni a tengerpartra, Máltán már nem nagyon tudtunk sehova sem menni, mert ekkor már elég korán sötétedett (óraátállítás is volt közben). Ezt tetőzte még az is, hogy a szállás egy “betondzsungel” közepén volt, így a természet is nagyon hiányzott már nekünk. Mindezek eléggé rányomták a bélyegüket a hangulatunkra.
A közös apartman előnye viszont az volt, hogy jórészt a többi szobában is hosszútávú bérlők laktak. Ennek köszönhetően ismertünk meg egy szicíliai srácot, egy kolumbiai nőt, egy német férfit és egy portugál házaspárt is, így kevésbé voltunk “elszigetelve” a külvilágtól.
Megérkezés a nyárba október végén
Málta az egyik legnapsütésesebb ország Európában, évi több mint 300 napon élvezhetjük a nap sugarait. Október végén még 25 C° körüli időjárás várt minket, és a meleg mediterrán éghajlatnak köszönhetően még a tenger is 23-24 fokos volt. Málta igazi szépsége szerintünk a partjaiban rejlik, igyekeztünk ezt kihasználni még a jó idő alatt. Árnyék egyik strandon sincsen, több helyen lehet napernyőt bérelni. Nyáron szerintünk nem érdemes Máltára utazni, mert annyira meleg van, hogy pár perc alatt napszúrást kaphatunk (még ősszel is) az árnyék hiánya miatt.
A sziget déli részén egy különleges fehér sziklás part a St. Peter’s Pool, ahol a bátrabbak (például Barna) akár több méter magasról is beugorhatnak a vízbe. Nincsen tengerpart, gyakorlatilag a sziklákról egyből a mély vízbe mászhatunk be.
Innen nem messze található a Pretty Bay, egy tiszta, homokos part, ami lassan mélyül. A neve ellenére a kilátás itt kevésbé szép, ugyanis egy teherkikötőre néz, bár szerintünk érdekes volt megfigyelni egész közelről a teherhajók rakodását. A part egy városban található, így néhány perc sétára volt egy Starbucks is, ahol ha már ősz volt, ittunk egy pumpkin spice lattét.
Északon a Golden Bay “aranyhomokos” partjáról híres, mellette egy hotelkomplexum is található. November 1-jén jártunk itt, és még ekkor is rengetegen voltak és a nap is nagyon melegen sütött. A strandról néztük meg a naplementét, ami narancsos színűre festette az ég alját.
A Golden Bay mellett található a Ghajn Tuffieha Bay, ami hasonló szépségű homokos part, szörfösök kedvelt helye. A strandra jó pár lépcsőn lehet lejutni, felül pedig egy hintás fotó szpot található. Ezen a környéken számos útvonalon lehet túrázni, sétálni a part menti dombokon.
Ahol mi decemberben jártunk, az Imġiebaħ Beach egy eldugott part, ami csak túrázással érhető el. Ekkor már nem fürödtünk a tengerben, az idő sem volt aznap jó, így kimondottan túrázni mentünk. A borús, szeles decemberi idő olyanná varázsolta a tájat, mintha Írországban jártunk volna. Mindkettőnknek nagyon jól esett kint lenni és a természettel kapcsolódni, ami a szállásunk környékéről hiányzott.
A szállásunkhoz közel esett a St George’s Bay, így itt jártunk a legtöbbször. Apró kavicsos, homokos part egy városi környezetben, ami azért volt ideális, mert a nyílt víztől bentebb esett egy öbölbe. Ez sokkal védettebbé tette és nagy hullámzás esetén is nyugodtabb volt a víz.
Az előbbi parttól nem olyan messze a Pembroke Poolnál is voltunk, ami egy sziklás partszakasz egy nem betelepült környéken. Óriási hullámzás volt éppen, így itt nem tudtunk strandolni, viszont a magasra csapódó hullámokat percekig néztük.
Mi a fenti helyeken jártunk, ám ezeken kívül még számos más szép partszakasz van. A változatos környezet lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja a preferenciáinak megfelelőt.
A máltai tömegközlekedés
Máltán a tömegközlekedés egyet jelent a buszokkal, amik elég kiszámíthatatlanul közlekednek, ugyanis végig a szigeten nagyon szűkek az utcák. Gyakoriak az elterelések, és egy-egy kisebb baleset vagy dugó is jelentős késéseket tud okozni. Buszozás közben általában figyeltük a Google térképet, hogy pontosan hol is kell leszállnunk. Ekkor tapasztaltuk, hogy néhány helyen a busz nem is a jelzett útvonalat követi, és 1-2 megálló így kimaradt az út közepén.
A legviccesebb talán az volt, amikor egy körforgalomban dugóba keveredtünk, a sofőr megunta, és fejcsóválva kiment egy másik kijáraton, így pár megállót kihagyva kerültünk egyet. Legnagyobb meglepetésünkre ezekkel soha senkinek nem volt semmi baja, kivéve egyszer egy hölgyet, aki le akart szállni, de a busz nem arra ment, így hát a söfőr megmondta neki, hogy majd leszáll a következő legközelebbi helyen. Velünk szerencsére ilyen nem fordult elő, mert többségében nagyobb csomópontoknál szálltunk le/fel.
Azt azonban meg kell említeni, hogy van egy nagy előnye a rendszernek. Egy személyre szóló 25 eurós kártya kiváltása után ingyen lehet tömegközlekedni (néhány direkt járatot kivéve, amik fizetősek), így az utazással kapcsolatos költségeket alacsonyabban tudtuk tartani. Ráadásul ez a kártya érvényes a Valletta és Sliema, illetve Valletta és a Három Város között közlekedő kompra is, valamint Vallettában a Barakka lift is használható vele.
Buszokkal nagyjából mindenhova el lehet jutni a szigeten belül, elég sok útvonal és járat van. A szeszélyes érkezéseket nyomon tudtuk követni a máltai tömegközlekedési applikációban (Tallinja App). Bár ez sokszor úgy nézett ki, hogy végül rohanva kellett elindulnunk, mert hirtelen a 25 percről 8 percre váltott, hogy mikor érkezik meg a busz.
Számomra (Niki) mindig is fontos volt a kiszámíthatóság, és hogy előre tudjak tervezni, itt azonban ez meghiúsult. A rendszer a saját határaim átlépésére sarkallt, ezáltal sokkal spontánabbul utazgattunk a szigeten.
Kocsibérlés és vezetés a szigeten
Mi a két hónap alatt ráértünk a buszokkal szórakozni, azonban ha valaki csak néhány napra megy nyaralni, akkor mindenképpen a kocsibérlést ajánljuk. Csavar a dologban, hogy Máltán a bal oldalon közlekednek.
Mikor Barna szülei meglátogattak minket egy hosszú hétvégére, mi is kocsit béreltünk. Kellett egy kis idő, mire hozzászoktunk a fordított dolgokhoz, de Barna nagyon gyorsan és ügyesen vette az akadályokat.
Máltán imádnak körforgalmat építeni, egyik utunk során megszámoltuk, hogy nagyjából 20-25 km alatt több mint húsz körforgalmon mentünk át. Ezek többnyire kétsávosak, de azt vettük észre, semmilyen logikus szabályt vagy kreszt nem követnek a helyiek (vagy a kocsit bérlő turisták).
A sziget szélein rengeteg keskeny út van, ahol pedig gyakorlatilag csak egy autó fér el. Ezt még az is izgalmassá teszi, hogy folyton kanyarognak az utak, ezért pár alkalommal vissza is kellett tolatnunk, hogy el tudjon menni a szembejövő autó.
A parkolás ingyenes a szigeten (néhány központi helyet kivéve, pl. Valletta belvárosa), a fehéren felfestett helyeket kell keresni. A sárga tilosat jelöl, míg a zöld és kék színnel jelöltek a helyiek számára vannak fenntartva.
Málta három szigete együttesen 316 km², viszonyításképpen Budapest területe 525 km². Ebből következik, hogy gazdaságosan be lehet járni az egész szigetet, a távolságok elég kicsik. Kevesebb benzin fogy, miközben rengeteg szép helyet jár be az ember. Mi kb. negyed tank benzinnel bejártuk a főszigetet és Gozót is.
A szigetek újrafelfedezése
A fő sziget
A tengerpartokon kívül Máltán számos városi látnivaló is van. Valletta, a főváros gyalog is könnyedén bejárható és bővelkedik a történelmi látnivalókban. Sok helyen megtaláljuk a fából vagy kőből épült hagyományos színes máltai erkélyeket. A Barrakka kertekből pedig nagyszerű kilátás nyílik a kikötőre és a szemben lévő Három Városra, ahova egy 10 perces úttal át is kompoltunk.
Málta régi fővárosába, Mdinába is ellátogattunk. A város máig egy erőddel van körbevéve, ahol a helyiek kivételével autók nem közlekedhetnek. Csupán 2-300 fő lakja, és olyan érzésünk volt itt, mintha megállt volna az idő, nem hiába hívják “Csendes Városnak”.
A szállásunktól egy 10-15 perces sétára volt San Ġiljan, ami Málta legfőbb bulinegyedének számít, annak is különösen a Paceville városrésze. Esténként az utcák megtelnek élettel, bárok, klubok és szórakozóhelyek érik egymást minden sarkon.
Északon és délen is van egy-egy gyöngyszem, amit érdemes megnézni. Északon a Popeye falu, amit az azonos nevű film kedvéért építettek fel, és ma egy szórakoztató központként funkcionál. Délen pedig Marsaxlokk halászfalu, ahol rengeteg színes halászhajó díszíti a kikötőt.
Mindezeken kívül érdemes csak úgy elindulni és bolyongani a szigeten, mert spontán is nagyon szép helyekre lehet bukkanni.
Gozo, Málta kistestvére
Gozo a második szigete az országnak, a teljes lakosság 40 ezer fő körüli (a főszigeten kb. 535 ezer ember él). Talán még különlegesebb partokkal és természeti képződményekkel rendelkezik, mint Málta, és még keskenyebbek az utak is.
Megközelíteni Cirkewwa kikötőjéből komppal lehet, ami 0-24-ben jár a két sziget között, és a bérelt autót is át lehet vinni. A fizetés egyszerűen megoldott, a visszaúton kell fizetni a teljes útnak az árát. Az út nagyjából fél órás, és elhaladunk Comino, a legkisebb sziget mellett is, ami a világító kék vizéről és fehér homokos partjáról híres. Erről bővebben a következő szakaszban. Gozora indulnak Vallettából is expressz kompjáratok, ha valakinek az esik útba, így 45 perces útra kell számítani.
A kikötőből egyből egy partra vezetett az utunk (Mġarr ix-Xini), ahová óriási kaktuszok között vezetett le a séta. Szerencsére szezonon kívül itt egy lélek sem volt, úgyhogy privát körülmények között élvezhettük a fürdőzést.
A sziget fővárosa Victoria (máltai nevén Rabat), ami szinte az egyetlen városibb környezet Gozon. Ezenkívül inkább kisebb, néhány száz fős települések jellemzők. Mdinához hasonlóan itt is található egy történelmi erődítmény, ahonnan egész Gozora kilátás nyílik.
Természeti csodák, ahol mi jártunk: Mixta barlang és a Ramla Bay, Marsalforn sótermelő partjai, Wied il-Għasri szurdoka türkizkék vizével, Dwejra beltenger és Dwejra Bay.
Bár Gozo kisebb, mint Málta, szerintünk akár 2 napot is el lehet itt tölteni, ha ki akarjuk élvezni az összes természeti látványosságot és be akarjuk járni a szigetet.
Comino, a legkisebb a sorban
A harmadik, egyben legkisebb szigetet, Cominot egy későbbi alkalommal néztük meg. Források szerint 2-3 fő lehet a lakossága, tehát gyakorlatilag lakatlan, nincsenek települések vagy házak. Ugyanabból a kikötőből lehet megközelíteni, mintha Gozora szeretnénk menni, és kisebb, nagyjából 50-60 fős hajókkal lehet utazni. Mi épp egy szelesebb időt fogtunk ki a látogatásunk napján, és a kis hajócska a nyílt vízen hánykolódva okozott némi kellemetlenséget. Az útközben és Cominon tapasztalt látványokért azonban biztosan megérte.
Az odafele úton a nap egy meghatározott szakaszában a hajók kitérőt is tesznek, ahol gyönyörű barlangok és lagúnák mellett haladtunk el.
Comino kikötőjébe megérkezve pedig már messziről fogadott minket a fehér homokos part, gyönyörű világító kék vízzel. Mi viszonylag korán mentünk (10 órára már átértünk), ekkor még nyugisabb volt a sziget, érdemes így menni. Ugyanis még november közepén is pár óra múltán már hemzsgetek az emberek mindenfelé.
Mivel a kék vizű partokon kívül sok más látnivaló nincsen, így a szigetet könnyedén körbe is lehet sétálni nagyjából 2 óra alatt. A visszafele tartó hajóúthoz érdemes időben a sorba beállni, mert sokan szeretnének visszajutni délután, és csak félóránként indul egy-egy kisebb hajó.
Szicília
Vonzó volt számunkra Szicília szigete is, hiszen csupán egy félórás repülőútra van Máltáról. December elején “át is ugrottunk”, aminél az emlegetett szicíliai lakótárs srác is segítségünkre volt a szervezésben. Adott tippeket, mesélt tapasztalatokat például a szicíliai maffiáról, és a cataniai híres lóhús árusokról is. Három napra mentünk, egy-egy napot töltöttünk Catania, Szirakúza és Taormina városaiban, legutóbbi tetszett nekünk a legjobban.
A hangulatot még különlegesebbé tette az ünnepekre való készülődés, így a városok karácsonyi pompában úsztak. Ami tuti, hogy az olaszok szeretik a néhol (mindenhol) giccses díszítést.
Számunkra azért is volt különleges ez az út, mert itt ünnepeltük a születésnapomat (Niki), nem is akárhogyan: életünk eddigi legfinomabb pizzájával.
A szicíliai kirándulásunkról a későbbiekben még részletesebben is olvashatsz.
Összegzés
Fő tanulságunk a két hónap alatt az volt, hogy Málta egészen más turista szemmel, mint életvitelszerűen. Visszatérve a szigetre egy kicsit csalódtunk is, mert 2023-ban annyira jó élményeink voltak, ezúttal pedig számos nehézség árnyékolta az ott töltött időnket. De nincs olyan utazás, ami ne tanítana valamit, így ezeket is igyekszünk úgy felfogni, hogy szükségesek voltak ahhoz, hogy fejlődjünk, rugalmasabbak legyünk és táguljon a tűrőképességünk.
A nehezebb hétköznapokon a lakótársakkal folytatott baráti beszélgetések, a hétvégéken pedig Málta csodás tengerpartjai kellően feltöltöttek minket, így annyira talán nem is volt rossz dolgunk… 😉
