Közel negyed év sem volt elegendő ebből a csodálatos szigetből. Lehetetlen írásban vagy akár képekkel is visszaadni azt a hangulatot és élményt, amit itt megtapasztaltunk. Talán ez volt az első hely, amit fájó szívvel hagytunk ott, és úgy zártuk le az utazást, hogy ide még biztosan visszatérünk.
Gyere velünk erre a különleges szigetre, és olvass bele, mik történtek velünk Tenerifén!
Kalandos indulás és megérkezés
2025. január elején már javában készültünk a tenerifei indulásra, ez volt a harmadik megállónk Horvátország és Málta után. Ezt nehezítette, hogy összeszedtünk egy vírusos, lázas betegséget pár nappal az indulás előtt, és 38,5 fokos lázzal mindketten ágynak dőltünk. Az is megkérdőjeleződött, hogy el tudunk-e egyáltalán indulni, mert nagyon gyengék voltunk.
Végül egy kis antibiotikumos segítséggel szerencsére annyira helyre jöttünk, hogy sikerült átvészelnünk a több mint 4 órás repülőutat Tenerifére. A Ryanairrel repültünk és Tenerife Sur (TFS) déli reptérre érkeztünk meg. Elsőre meglepődtünk, mert a sziget déli része nagyon kopár és sivatagos volt, gondoltuk “basszus, ez ilyen lesz végig?”.
Mivel a szállásunk a sziget északi részén volt, így még nagyjából 2,5 órányi buszút állt előttünk. Először el kellett jutnunk a sziget fővárosába, Santa Cruzba, majd onnan egy másik busszal Bajamarba. Utóbbi esetében a képen is szereplő 34 megálló először végtelennek tűnt, de a táj különlegessége miatt végig nézelődtünk, így gyorsan elrepült az idő.
A sivatagos sziklás környezet északon egyszerre bujává, trópusivá és zölddé változott, ami egyre jobban kezdett tetszeni. Ekkor még nem sejtettük, hogy ennyire a szívünknek kedves hellyé válik a sziget.
Bajamar és a szeszélyes időjárás északon
Az ideális lakás
Szállások után kutatva az Airbnb-n csupán pár apartman esett abba az árkategóriába, ami még számunkra belefért, hogy tartani tudjuk a költségkeretünket (valljuk be Tenerife azért egy drágább úti célnak számít).
Ekkor került a szemünk elé Bajamar, egy nagyjából kétezer fős település a sziget északi csücskén. Gondoltuk próba szerencse, meglátjuk milyen érzés lesz egy Isten háta mögötti faluban tölteni ennyi időt az óceán közepén, ahol a következő kis településen konkrétan véget ér az út. A lakás ablakai az óceánra néztek, és a 8. emeleten egy közös használatú tetőterasz is a rendelkezésünkre állt. Nagyon különleges volt, hogy az óceán morajlását szinte folyamatosan hallottuk, annak ellenére, hogy nem közvetlenül a parton volt a lakás.
A tetőről gyönyörű kilátás nyílt a naplementére a Teidével a háttérben (Spanyolország legmagasabb pontja – 3718 m, egyik legaktívabb vulkanikus területe), így szinte minden este felmentünk megnézni azt, és sokszor a heti edzéseket is itt tartottuk meg.
Szubtrópusi klíma
Az időjárási helyzet megértéséhez hozzátartozik, hogy Tenerifén közel 20 mikroklíma van. Előfordulhat, hogy délen száz ágra süt a nap és naptejezni kell, a Teide csúcsát közben hó borítja, északon szeles és felhős az idő, míg a hegyekben esik az eső és köd van. Alapvetően északon elég változékony az idő, még napon belül is előfordulnak furcsaságok. Egyik nap például felhős, esős idővel indult a reggel, kicsivel később egy hatalmas szivárvány jelent meg az ablak előtt, majd néhány perc múlva (de tényleg) teljesen kisütött a nap.
Összességében a szubtrópusi óceáni éghajlat miatt még télen is 20 fok körüli átlaghőmérséklet jellemző. Ennek okán a legtöbb lakásban egyáltalán nincs is fűtés, hiszen a téli hónapok sem hidegek. Nem volt hőmérőnk a lakásban, de gyanítjuk hogy maximum 18-20 fok lehetett, mert két nadrágban és pulcsiban, plédekbe burkolózva töltöttük a mindennapokat. Egy kicsivel melegebb lakás jól esett volna mindkettőnknek, talán ez volt az egyetlen pont számunkra a sziget hátrányaiból.
Ami viszont hatalmas előny volt, hogy sokkal nyugatabbra voltunk, mint amekkora időeltolódás lett volna (1 óra mínuszban vannak Budapesthez képest), így a nap sokkal később ment le, mint Magyarországon. Érkezésünkkor kb. 18:30 volt a naplemente, ami március végére 19:30-ra tolódott ki, így sokkal jobban ki tudtuk használni a napokat. Ez viszont azzal is járt, hogy reggel később jött fel a nap, így mikor 7 körül felkeltünk, még teljesen sötét volt odakint.
Az óceán ereje
A kellemes téli időjárás miatt az óceán nem nagyon hűl 18-19 fok alá. Bajamarban található két nagyobb természetes medence – ami annyit jelent, hogy van két kiépített mély medence a parton, amibe az óceán szolgáltatja a vizet. A 18-19 fokos vízhőmérséklettel a határainkat feszegettük, előtte még sosem úsztunk ilyen hideg vízben (és óceánban sem). Meglepően hamar hozzászokott a testünk, ráadásul az immunrendszernek is nagyon jót tesz.
A medencék mellett egy nagyobb fekete homokos tengerpart is van a faluban, ami főként a szörfösök kedvelt helye. Sokszor elég erős hullámzás volt, így úszni kevésbé volt alkalmas ez a hely, de egyszer lementünk és sodródtunk az óriási hullámokkal.
Heti néhány alkalommal dagálykor olyan erős, akár 4-5 méter magas hullámok jöttek, hogy a partot és a természetes medencéket teljesen le is zárták és piros zászlót húztak fel. Érdekes volt megtapasztalni, hogy a tengerektől merőben eltérő erővel rendelkezik az óceán, és milyen kicsinek és gyengének is tudja érezni mellette magát az ember.
Bevásárlás egy eldugott helyen
Mivel mondhatni a sziget legvégén laktunk, így nagyobb bevásárlóközpont vagy hipermarket nem volt a közelben. Előzetesen sikerült kiderítenünk, hogy a Mercadona spanyol szupermarket üzletlánc szállít házhoz még Bajamarba is. Az érkezésünket követő napra be is rendeltünk egy nagyobb bevásárlást.
Gyakorlatilag mindent meg tudtunk így vásárolni, két hétre előre megterveztük az étkezéseket, és hogy miket szükséges hozzá venni, így a rendelést mindig kéthetente adtuk le. Első alkalommal a futár felhívott, amikor megérkezett, mi pedig a duolingos spanyol tudásunkkal próbáltuk elgagyogni neki, hogyan tud bejönni az épületbe, majd fel a harmadikra. Többet nem hívtak, de mindig eltalált hozzánk a rendelés. 😀
Kipróbáltunk néhány kanári különlegességet is a boltból.
A képen szereplő vörösbor a “listán negro” szőlőfajtából készül, ami a legelterjedtebb a Kanári-szigeteken, több mint 5000 hektáron termesztik. Aromás, gyümölcsös, közepes testességű bor. Mellette a “mojo rojo” és “mojo verde”, azaz piros és zöld mojo szósz alapvetően sült paprikából készül. Ehhez adnak hozzá olívaolajat, fokhagymát, különféle fűszereket és borecetet, a zöld verzióba pedig petrezselyem és koriander is kerül. Sültekhez, grill ételekhez és a helyi tipikus ráncos krumplihoz (papas arrugadas) fogyasztják. A Dorada sör szintén helyi, a gyárat még 1939-ben alapították Santa Cruzban, ezzel a sziget legrégebbi sörfőzdéje. A csomagoláson a sziget szimbóluma, a Teide szerepel.
Tömegközlekedés mediterrán mentalitással
A tömegközlekedés kimondottan jó volt a szigeten, egy kivétellel mindig megbízhatóan jöttek a buszok (vagy ahogy a helyiek mondanák, “guagua”), ráadásul a mi szakaszunkon teljesen új, hibrid-elektromos modellek jártak. A sziget északi felét gördülékenyen be lehet járni, a főváros egy 50 perces buszúttal átszállás nélkül is elérhető. Ha délre is el akar menni az ember, ahhoz már érdemes inkább kocsit bérelni, mi is így tettünk. Ellenkező esetben ugyanis 2-3 átszállásra és több órás buszútra kellene számítani.
A buszos közlekedés északon számunkra jól leírta azt a spanyol (/kanári) mentalitást, amibe jó volt belecsöppenni erre a 2,5 hónapra. Mindenki beszélget a másikkal, nem siet sehova, és a buszról való leszálláskor sem tolonganak az ajtóban, mint a legtöbb magyar tömegközlekedési eszközön. Alapból csak akkor állnak fel a helyükről, amikor megáll a busz, szép komótosan elsétálnak az ajtóhoz, és kényelmesen szállnak le, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga – és ezt mindenki türelmesen megvárja még akkor is, ha nincs felszálló utas. Mintha megállt volna az élet, és a nyugatias rohanás nem ért volna el erre a szigetre. Sokszor eszünkbe jut azóta is, és példaként szolgál, hogy így is lehet élni.
Túrák Tenerife rejtett őserdejében – az Anaga Nemzeti Park
Északon található az Anaga Nemzeti Park, ahová a jó buszközlekedésnek köszönhetően szinte minden hétvégén túrázni jártunk. Több ezer éves babérerdők, gazdag növényvilág, meredek sziklafalak és kaptatós emelkedők jellemzik ezt a vulkanikus hegyvidéki területet. Az UNESCO bioszféra rezervátummá nyilvánította a geológiai és biológiai egyedisége miatt.
Igazuk is van, ilyen lenyűgöző kilátásokat még nem igazán láttunk sehol sem korábban.
Nehéz visszaadni azt, hogy mennyire feltöltő élmény volt a hegyekben lenni és sokszor megpróbáltató ezer méteres szintkülönbségeket néhány kilométer alatt leküzdeni. Érkezésünkkor még óvatosan indultunk legelőször útnak, nem tudtuk lesz-e térerőnk, működni fog-e a telefonos applikáció vagy hogy mennyire lehet eltévedni. Az útvonalak többsége nagyon jól követhető, egyértelmű, és a térerővel sem voltak gondjaink. Mi az AllTrails és Wikiloc túrás applikációkban keresgettünk úticélokat.
Az egyik legszebb volt talán a szomszédos faluból, Punta del Hidalgoból induló útvonal. Buszra sem kellett szállnunk, egy 3,5 km-es séta után elértünk a túra kiindulópontjához. Egy folyó völgyében kellemesen indult az út, majd megkezdődött a móka, és meredeken haladtunk felfelé a kaptatós sziklákon. 4,5 km alatt több mint 600 métert kellett legyőzni. Ez tulajdonképpen azt jelentette, hogy minden egyes lépéssel felfelé haladtunk, a fizikai teljesítőképességünket is próbára tette ez az útvonal.
Több helyen lenyűgöző látvány tárul elénk, ahogy ki tudunk nézni a partvonalra. Itt az óceán találkozik az érintetlen sziklafalakkal. Az időjárás szeszélyességét a túrák során is megtapasztaltuk, pár perc eltéréssel készült például az alábbi két fotó.
Ezen kívül jártunk babérerdőkben, a Pico del Inglés híres mohás sziklafalánál, mély szavanna-szerű kanyonokban, magas csúcsokon és eldugott néhány tíz fős hegyi falvakban.
Ugye milyen hihetetlen?
Városi kirándulások
A túrák mellett igyekeztük felfedezni a sziget északi részének főbb városait, hogy a kanári kultúrából is minél többet magunkba szívjunk.
Santa Cruz de Tenerife és a karnevál
Santa Cruz a sziget fővárosa, ahol a 950 ezer fős tenerifei lakosság kb 20%-a, több mint 200 ezer fő lakik. Igazi nagyvárosi hangulatot áraszt, forgalmas kikötőváros és pezsgő éjszakai élet jellemzi.
Azt is meg tudtuk itt figyelni, hogy a spanyolok hogyan ünnepelnek és buliznak. Február-márciusban van minden évben a Santa Cruz karnevál, ami a riói után a legnagyobb és leghíresebb.
Mi a nyitó utcai felvonuláson voltunk, ahol együtt bulizott több ezer fiatal és idős, család és idegen, mindezt minimális rendőri felügyelettel (még a kutyás rendőr feladata is inkább a gyerekek szórakoztatása volt, mintsem a rend fenntartása), így ezt is hasonlóan lazán vették, mint minden mást ezen a szigeten.
Puerto de la Cruz, a kedvenc városunk
Puerto de la Cruz annyira elvarázsolt minket az első alkalommal, hogy még egyszer visszalátogattunk ide. Hagyományosabb település, bár itt található a világhírű Loro Park (állatkert és trópusi park), ami sok turistát vonz. Mi itt nem voltunk az elég borsos belépő árak miatt, a felnőtt belépő 44 euró (több mint 17 ezer forint, 2025-ben), de ezen felül is rengeteg szépséget rejt a város. Számos kilátópontról felülről csodálhatjuk a várost és az óceán partot, és több helyről a Teidére is ráláthatunk.
A legkedvesebb program számunkra itt egy botanikus kert volt, ami Spanyolország második legrégebbi ilyen kertje a madridi után. A belépő csupán 3 euró volt, és egy interaktív mobilos térképen csupa hasznos infót is szolgáltattak az egyes fajok mellé. A kert leglenyűgözőbb teremtménye egy 150 éves ficus fa volt (ficus macrophylla), percekig csak csendben néztük ezt a monumentális növényt.
A fa óriási léggyökereket ereszt a földbe, amik idővel megvastagszanak, és arra szolgálnak, hogy az óriási lombkoronát támasszák.
San Cristóbal de La Laguna – a régmúlt fővárosa
Tenerife második legnépesebb városa, egykor fővárosa, itt található a sziget másik repülőtere, a Tenerife Norte (TFN). Tengerparttal nem rendelkezik, így nem egy üdülőparadicsom, hanem egy hagyományos gyarmati stílusú város, nagy múltú egyetemmel rendelkezik. A város ismertetőjegyei a különleges fából készült tradicionális kanári erkélyek.
Többször is megfordultunk ebben a városban, ugyanis a buszos közlekedések során átszállópontként szolgált számunkra.
Kocsibérlés meglepetése – Audival két napig a szigeten
1. napunk
Hogy felfedezzük a sziget távolabbi részeit is, kocsit béreltünk 2 napra. Szerencsénkre az általunk lefoglalt legalapabb mini autó épp szervízen volt, így kaptunk helyette egy sport Audit. Könnyebbség volt, hogy automata váltós volt, így a bonyolultabb hegyi körülmények mellett nem kellett még a váltásra is folyamatosan figyelni.
A két nap alatt számos programunk volt. Voltunk egy 27 ezer éves vulkáni barlangban, ami a világon a hatodik legnagyobb (az első 5 Hawaiin van). Egy 2,5 órás vezetett túra és barlanglátogatás keretében ismertük meg jobban a tenerifei vulkanikus működést.
Strandoltunk például Los Gigantes óriási, több száz méter magas sziklafalai alatt.
Majd következett a két nap fénypontja, a Teide. Érdekes volt megfigyelni, ahogy emelkedtünk, úgy változott folyamatosan a táj és a növényzet körülöttünk. A “golden hour” alatt vezettünk végig 2300 méter magasan, majd a naplementét a felhők felett tudtuk megnézni. Nagyon különleges és maradandó élmény volt.
2. napunk
Másnap egy kanári banánfarmra látogattunk el, ahol megtudtuk, hogy a “banánfa” valójában nem egy fa, hanem fűféle, ami életében egyszer hoz gyümölcsöt. A látogatás végén helyben termelt friss banánt és más kanári különlegességeket kóstolhattunk édestől kezdve a sósig, az egészet végül egy banán borral megkoronázva. Itt találkoztunk először a gofioval is, ami egy pörkölt gabonaliszt, egy ebből készült citromos mézes édességet próbálhattunk ki.
A banánfarm után ellátogattunk még egy monkey parkba, ami egy majmokra specializálódott állatpark. Célja a veszélyeztetett fajok gondozása, valamint a befogadott vagy megmentett állatok ellátása. A majmokon kívül néhány teknős, madár és hüllőfaj is megtalálható, amiket testközelből tudtunk megfigyelni.
Tartalmas két nap volt, 36 óra leforgása alatt összesen 400 km-t vezettünk, ami alatt már maga az autózás is egy élmény a különleges környezetben. A tartózkodásunk végét egy helyi különlegességgel, a barraquito kávéval zártuk le.
Az espresso mellett édes sűrített tejből, egy helyi Licor43 nevezetű alkoholos italból és habos tejből készül, amit fahéjjal és citrommal ízesítenek.
Összegzés
Bill Perkins Halj meg nullával című könyvében az élményosztalékok koncepciójáról ír. Ennek lényege, hogy az átélt élmények életünk végéig “osztalékot fizetnek”, így minden egyes jövőbeli pillanatban, amikor felidézzük őket, gazdagabbak leszünk általa. Fél év távlatából is szinte minden nap eszünkbe jutnak tenerifei élményeink. Felnőtt életünk talán legcsodásabb élményosztalékát kaptuk meg ettől a szigettől.
Tenerife egy igazi feltöltődés volt számunkra. Különleges volt minden nap madarak csicsergésére és az óceán hangjára kelni. Lélegzetelállító helyeken túráztunk, olyan látványokkal, amik az emberi szem számára felfoghatatlanok. Csendes lelassulás vett körül minket. Felejthetetlen évkezdés volt számunkra.
