Előítéletekkel telve indultunk útnak egy hónapra digitális nomádságunk 5. állomására az Ohridi-tó partjára.
Balkán, EU-n kívüli ország, eltérő kulturális és vallási szokások, kevésbé fejlett tömegközlekedés – kihívások, amikben fokozatosan tervezünk előrelépni.
Észak-Macedónia az elmúlt egy évünk talán legnagyobb meglepetését és pozitív csalódását adta számunkra.
Tarts velünk beszámolónkban, hogy megmutassuk, mennyire király hely is ez az ország, ami még (egyelőre) nem lett a tömegturizmus áldozata.
Ha kíváncsi vagy eddigi egy évünk összefoglalójára, akkor olvasd el ezt a bejegyzést: Egy éve indultunk – szeptember 21.
Megérkezés a legvendégszeretőbb házigazdához
Bécsből indulva a WizzAir járatával érkeztünk meg Ohrid picike repterére. Bár magyar személyi igazolvánnyal is be lehet utazni, mi az 1 hónapos tartózkodásunk miatt inkább útlevéllel azonosítottuk magunkat.
A megérkezést követő ellenőrzés során szúrópróbaszerűen kérdéseket tesznek fel a turistáknak. Én (Niki) egy mosollyal megúsztam, Barnát viszont kikérdezték ám alaposan, pedig ő direkt a szimpatikusabb rendőrhöz állt be a sorba. 😀 Meddig maradsz, hol fogsz megszállni, mit tervezel csinálni, dolgozni jöttél-e, mivel foglalkozol? Miután már lassan az alsónadrág színét is megkérdezték, néhány lépés múlva fel is vettük a bőröndjeinket, és még pár lépést követően már ki is értünk a reptérről. Inkább egy szoci balatoni vasútállomás benyomása volt az épületnek, mintsem egy repülőtéré. Az irányítótorony alig volt magasabb néhány emeletnél.
Az Airbnb-s házigazdánk, Marko olyan aranyos volt, hogy kocsival kijött elénk a reptérre (egyébként taxizni kellett volna, mert nincs tömegközlekedés), és elvitt minket a nagyjából 20 percre lévő szállásunkra, Strugába. Mint kiderült, egy többgenerációs családi ház volt az úticél, ahol Marko anyukája a földszinten, ők az első, mi a második emeleten laktunk, és még volt egy harmadik szint is.
A kedves fogadtatásért hálánk jeléül vittünk egy kis magyar kóstolót (Unicum, házi erős pista), bár Marko számára természetes volt, hogy mindezt megteszi a vendégeiért.
Angolul elég jól tudott, hiszen elsősorban a vendégek fogadásából él meg, így csomó tanácsot és ajánlást kaptunk tőle a környékre vonatkozóan. Bármi kérdésünk volt, szinte azonnal elértük a házban vagy Whatsappon keresztül.
Még első napunkon elmentünk helyben egy pénzváltóba, eurót vittünk Magyarországról, és azt váltottuk le macedón dénárra.
A pénzváltóban egy 3 soros papírfecnit kaptunk (egy másik helyen következő alkalommal még azt sem), amin csupán egy osztás szerepelt az árfolyamról. 😀 A tartózkodásunk legvégén, mikor már elköltöttük az összes dénárunkat, de még egy váratlan fizetést meg kellett tenni, kiderült, hogy bár Revoluton nem lehet dénárt váltani, fizetni mégis lehet vele, és az árfolyamot teljesen korrekten számolta. Boltokban, nagyobb üzletekben lehetett volna egyébként kártyával fizetni, viszont a piacokon, bazárokban kizárólag készpénzt fogadtak el.
A Balkán gyöngyszeme, az Ohridi-tó
Az Ohridi-tó a macedón-albán határon, majdnem 700 méteres magasságon fekszik. Az egyik legöregebb és legmélyebb tó Európában, ami a kifejezetten tiszta vizéről híres. Legmélyebb pontja 288 méter, míg viszonyításképpen a Balaton maximum 12 méter mély. (Ezzel szemben viszont a felülete csak 358 km², míg a Balatoné 600 km².)
Érkezésünkkor még 23 fokos volt a víz, így ki is használtuk, és majdnem minden délutánt/naplementét a parton töltöttük. Mindenhol ingyenes a fürdés, a part egyáltalán nincs kisajátítva, apartmanok, hotelek egyáltalán nem épültek közvetlenül a víz mellé.
A 700 méteres tengerszint feletti magasság miatt reggelente már 10-15 fok körülire hűlt a hőmérséklet, cserébe nagyon friss és tiszta volt a levegő.
A tavat egyébként minden irányból hegyek veszik körül, így a látványt ez még különlegesebbé tette.
Arról már többször is írtunk, hogy az utazások során a vízpart és a hegyek kombinációja lett a kedvencünk. Valahogy látatlanban is megtaláljuk ezeket a helyeket, eddigi 5 állomásunk közül csupán Máltán nem voltak hegyek, de Horvátországban, Tenerifén, Montenegróban és Macedóniában is gyakorlatilag a hegyek lábánál ébredhettünk minden reggel.
Struga, a csendes nyaralóhely
Strugában tényleg egy balatoni nyaralás érzésünk volt, csak sokkal tisztább vízzel. A város végig tele van strandokkal, a part apró kavicsos-homokos, és elég lassan mélyül. Az igazán feldobja a helyet, hogy itt folyik a Fekete-Drin nevű folyó, aminek különlegessége, hogy nem a tóba torkollik, hanem onnan ered. Albániában egyesül a Fehér-Drinnel és végül az Adriai-tengerbe torkollik.
A folyópart nagyon hangulatos, számos bár és étterem várja az ide látogatókat jobbnál jobb ajánlatokkal. Niki névnap alkalmából mi is elmentünk vacsorázni az Esco’bar nevű helyre.
Összesen átszámolva nagyjából 12 ezer forintot fizettünk 2 pizzáért, 3 koktélért, 1 pohár sörért, borravalóval együtt. Az éttermi árak a Numbeo szerint majdnem 35%-kal alacsonyabbak, mint Magyarországon, a bevásárlás is 22%-kal olcsóbb. A zöldségek-gyümölcsök kifejezetten jó áron vannak, hiszen azok nagy része megterem az országban. Egy gombóc fagyi átszámolva pedig nagyjából 300 Ft-ba került.
Strugában nincs sok látnivaló, inkább egy csendes nyaralásra berendezkedett település, így a turista is kevesebb. Viszont nem messze egy kis településen található egy ortodox kolostorkomplexum (Kališta), ami a macedón pátriárka (ortodox vallási vezető) nyári rezidenciája. A hely különlegessége, hogy a kertben található egy 870 év körüli óriási platán fa.
A tó mentén a két település között vezet egy keskeny gyalogút a nádasban, így mi egy alkalommal futással egybekötve látogattuk meg a kolostort.
A helyi élethez hozzátartozik, hogy minden szombaton egy óriási piac van a városközpontban.
Rengeteg zöldség- és gyümölcsárus, hentes és pékség van, de bazár jelleggel ruha és háztartási boltokat is találtunk. Voltak idősek, akik csupán egy-két láda terménnyel ültek ki árulni, valószínűleg a saját kis kertjükben ennyi termett meg, amit próbáltak pénzzé tenni.
Vallások jelenléte
A mindennapok része volt a különféle vallások jelenléte.
Bár az ország nagy része ortodox keresztény, Strugában és az ország egészében is számos mecset található, ugyanis a lakosságnak a harmada muszlim. Mivel feltűnő a muszlim nők bekötött feje, mi ezt először sokkal többnek érzékeltük. Valószínűleg csak az agyunk játszott velünk, hiszen korábban nem töltöttünk el még ennyi időt olyan helyen, ahol jelentős muszlim kisebbség élne.
A város területileg nagyon picike (2 km²), így bárhol is tartózkodtunk, mindig hallottuk a napi ötszöri imára hívást valamelyik mecsetből.
A két fő vallás úgy láttuk, hogy békében megél egymás mellett.
Ohrid, a nyüzsgőbb városi felfedezés
Strugában nagyjából 3 hetet töltöttünk el, majd a maradék másfél hétre “átköltöztünk” Ohridba, a házigazda egy másik apartmanjába. Természetesen a két város közötti 20-25 perces transzfert is Marko biztosította, ingyen és bérmentve. Ennyire kedves és önzetlen házigazdával még nem igazán találkoztunk, pedig jó pár airbnbs és bookingos apartmanban megfordultunk már.
Struga nyugalmával szemben Ohrid egy sokkal turistaközpontúbb, látványosságokban gazdag város. A legikonikusabb látványa és egyben leghíresebb temploma a Kaneói Szent János ortodox templom.
Az óváros egy domboldalon fekszik, aminek a tetejére felkapaszkodva csodás kilátás nyílik a városra és a tóra is.
Ohridban inkább sziklás-köves a part, és sokkal gyorsabban mélyül, viszont a víz alatti világ is sokkal gazdagabb. Szerencsénkre még szeptember utolsó hetében is tudtunk a tóban fürdeni, mielőtt beköszöntött volna a hideg és esős idő.
Ohridról, valamint a tó körüli programlehetőségekről ebben a bejegyzésünkben írtunk részletesebben, olvass bele: Ohridi-tó, a Balkán rejtett ékköve.
Négykeréken az országban
Ohridba átérve egyből egy háromnapos kocsibérléssel indítottunk. Az Interways macedón cégtől béreltünk, ahol az árban benne volt, hogy háznál tudtuk rugalmasan felvenni és leadni a kocsit. A bérlés előtt Whatsappon vettük fel a kapcsolatot a céggel néhány kérdés erejéig, akik nagyon gyorsan és korrekten válaszoltak.
Meglepetésként ért minket, hogy a vezetési kultúra teljesen európai volt, egyáltalán nem volt jellemző az a káosz és agresszió, amit például Montenegróban tapasztaltunk. Az utak remek állapotban voltak amerre mi jártunk, még a hegyi részeken is! Vannak autópályák, illetve négy nagyobb fizetős út is, amik Szkopjét nagyobb városokkal kötik össze. Kapus fizető rendszer van érvényben, és bár mi hétvégén kocsikáztunk, egyáltalán nem volt fennakadás, gördülékenyen ment minden.
1. nap – Tetovo és Szkopje
Első napunkon Szkopje felé vettük az irányt, és mivel útba esett Tetovo városa, így megnéztük az ország talán egyik leghíresebb mecsetjét.
A 15. században épült festett mecset (Šarena Džamija) több szempontból is különleges. Egyrészt nem a megszokott oszmán stílusú geometrikus csempe borítást kapta, hanem kézzel festett színes virágmintákat, kívül és belül is. Másrészt a mecset építését két nővér finanszírozta, ami ritkaság volt abban az időben. Még az imára hívást is testközelből tudtuk itt meghallgatni.
Szkopjében egy éjszakára foglaltunk szállást, ahol megintcsak egy zseniális házigazdába botlottunk. Amellett, hogy extra részletes útmutatót kaptunk a bejelentkezésről, a fizetés kapcsán tapasztalt bizalom is példaértékű volt. A Bookingon foglalva online nem lehetett fizetni, csak a helyszínen készpénzben, viszont a házigazda írta, hogy nyugodtan hagyjuk az asztalon a pénzt távozás előtt, mert ő csak pár órával később fog az apartmanba menni.
Szkopje városa meglepően tetszett nekünk, egy délután és este alatt a főbb látványosságokat be tudtuk járni. A város tele van szobrokkal, szó szerint minden sarkon és téren egy monumentális óriás várt minket, ami sokak beszámolója szerint giccses, de nekünk adott egy különleges hangulatot.
Ami a leghangulatosabb volt, az a balkán egyik legnagyobb és legrégebbi bazárja, ahol egy izgalmas és pezsgő világba csöppentünk. Az oszmán és bizánci kor emlékeit őrzi, vannak itt mecsetek, karavánszerájok, török fürdők, fűszer- és teakereskedések, kézműves műhelyek, török kávézók.
A délután tökéletes lezárása volt a Kale erőd, ahonnan panorámás kilátás nyílt az egész városra, és még a belépés is ingyenes volt.
Éjszaka még jobban életre kelt a belváros, utcai zenészek és sült kukorica árusok voltak mindenfelé, nyüzsgés és pörgés volt jellemző.
2. nap – Matka-kanyon és Mavrovo
Következő reggel útnak indultunk a Szkopjétől fél órányi autóútra lévő Matka-kanyonba azért, hogy a természetben töltődjünk kicsit.
Ide mindenképpen autóval vagy taxival érdemes menni, mert a menetrend szerinti busz nem tud megfordulni a kanyonban, ahogy az megtelik autókkal, így kiszámíthatatlan, hogy mikor és honnan megy. A szurdokvölgyben a sziklák mentén lenyűgöző kilátással lehet túrázni, befizethetünk egy hajókázásra vagy bérelhetünk kajakot is egyéni felfedezésre. Mi egy barlanglátogatással egybekötött hajótúrát választottunk, és nem bántuk meg. A program egy órás volt, és Európa egyik legmélyebb víz alatti barlangját is fel tudtuk fedezni (Vrelo-barlang).
Találsz egy részletesebb ajánlót is a blogon Szkopjéról és a Matka-kanyonról, nézd meg azt is: Szkopje és a Matka-kanyon – egy tökéletes hétvégi felfedezés.
Délután az Ohridba visszavezető utat a Mavrovo nemzeti parkon keresztül tettük meg, ami a legnagyobb Macedóniában. A Mavrovo-tónál fogyasztottuk el a csomagolt ebédünket, kilátással a gyönyörű hegyekre és tóra.
Csodás volt a hegyi utakon autózni a napsütéses időben, és rengeteg szép hegycsúcsot látni, itt található az ország legmagasabb pontja is, a Korab (2764 m).
3. nap – Ohridi-tó
Az utolsó kocsis napunkat az Ohridi-tó körüli felfedezéssel töltöttük. Mivel Ohridot és Strugát gyalogosan fedeztük fel, hiszen itt voltak szállásaink, a fennmaradó részekre autóztunk el a part mentén.
A Bay of bones múzeum sajnos hétfőnként pont zárva volt, amivel nem számoltunk, így csak fentről az út széléről tudtuk megnézni a vízre épített szabadtéri múzeumot, ami a 20 ezer évvel ezelőtti helyi életet mutatja be.
Következő állomásunk Trpejca halászfaluja volt, ami a Galičica hegy lábához épült lankás település. A hangulatos kis utcákon lefelé sétálva nem gondoltuk, hogy a partra ráfordulva ilyen kilátásban lesz részünk.
Fehér kavicsos part, gyönyörű tiszta és kék víz – olyan érzésünk volt, mintha egy tengerparton lettünk volna, csak persze a víz nem volt sós. Mielőtt csobbantunk volna, beültünk egy part menti étterembe egy kávéra és koktélra.
A víz nagyon jól esett mindkettőnknek, pont kellemes volt a még viszonylag meleg időben, és úszni is jól lehetett, mert hamarabb mélyült, mint Strugában vagy Ohridban. Jó pár órát töltöttünk itt el, éreztük, hogy az egyik kedvenc helyünkké válik az országban.
Délután továbbindultunk, egészen az albán határig mentünk St. Naumba, egy kiterjedt ortodox kolostorkomplexumba. Tartozik hozzá egy homokos strand, bazársor, éttermek, bárok, csónakázó tó és még egy hotel is. A kolostor mellől szintén remek kilátásokat élvezhettünk a tóra.
Trpejca partja annyira rabul ejtett minket, hogy visszafelé autózva még lementünk fürdeni egyet és a naplementét is innen néztük meg.
A nap folyamán a tó körül már önmagában a kocsikázás is egy élmény volt. Itt-ott a hegyek meredek emelkedőire is felkapaszkodott az út, valahol pedig közvetlen a vízparton haladt, szóval szinte mindenhonnan csodás látványban volt részünk. Emlékezetes nap maradt!
Ohridról, valamint a tó körüli programlehetőségekről ebben a bejegyzésünkben írtunk részletesebben, olvass bele: Ohridi-tó, a Balkán rejtett ékköve.
Összegzés
Észak-Macedónia egyértelműen a szívünkhöz nőtt.
Az országból Flixbusszal távoztunk, Albániába, Tiranába mentünk egy egynapos átszállásra, ahonnan repültünk tovább Spanyolországba. A busz néhány perc késéssel el is indult, majd nagyjából 3 perc után csörgött a sofőr telefonja… Megfordultunk és visszamentünk, mert két finn nő lekéste a buszt. Mekkora emberség, hogy felvettük őket, imádjuk a macedónokat ezért! Nem lett volna kötelességük ezt megtenni, hiszen ígyis pár perccel később indult el a busz, illetve aznap még később volt másik járat, de mégis megtették.
A kedves fogadtatás, a bizalom, az emberség, a természeti szépségek, a hegyek és vízpart kombinációja és a remek időjárás mind hozzátett ahhoz, hogy egy emlékezetes hónapunk lehetett ebben az országban. Gyűjtjük a helyeket, ahova még biztosan szeretnénk visszatérni, Macedónia ilyen lett!
