Amikor 2024. szeptember 21-én 18 órakor felszálltunk a Zágrábba tartó Flixbusra, még nem gondoltuk, mekkora kaland áll előttünk. Az indulás előtti napokban jó párszor megfordult a fejünkben, hogy biztosan jó döntés volt-e felmondani az albérletet, az életünket dobozokba csomagolni, hazacuccolni a szülői házba, és a biztosat a bizonytalanra cserélni.
Egy év távlatából rengeteg élménnyel és tapasztalással később úgy gondoljuk, hogy a legjobb döntést hoztuk meg. Számos felismerés született meg bennünk, ami nem történt volna meg, ha maradunk a megszokott rutinunk mellett.
Átéltük milyen egy-egy bőröndből életvitelszerűen élni különféle helyeken, és hogy mennyire kevés fizikai tárgy kell a boldogsághoz. Lehetőségünk volt megtapasztalni, hogy milyen a magyarországi telet elkerülni, és a sötét, hűvös, borongós napokat mediterrán helyeken tölteni. Feszegettük határainkat, rugalmasabbak, lazábbak lettünk, alkalmazkodtunk váratlan helyzetekhez. Ez még csak nem is egy teljes felsorolása annak, hogy mit adott nekünk csupán ez az egy év.
Izgatottan várjuk, ami még előttünk áll, annyi biztos, hogy nincs megállás. Gyere, és a következőkben megmutatjuk, hogy telt az elmúlt egy évünk!
Első hónapunk Horvátországban
Egy véletlen Airbnb-s keresésnek köszönhetően leltünk rá egy makarskai apartmanra, ami illett az elképzeléseinkhez és a költségvetésünkhöz is. Így született meg az első úti célunk, ami egy jó belépő volt a digitális nomádságba. Nem a világ végére kellett elindulni (bár az átszállással 12 órás Flixbus út olyannak tűnt), hasonló a kultúra és az Adria ismerős környezete is biztonságot adott.
A pozitív élményünkben az is szerepet játszott, hogy egy nagyon kedves fogadtatásban volt részünk. A családfő kijött elénk kocsival, fiával együtt segített a bőröndjeinkben és még egy kedves kis ajándékot is kaptunk két házilag készített ital formájában.
Szeptember végén Magyarországon már kezd őszbe fordulni az idő. Azonban mivel Makarska inkább az ország déli részén található, így itt még nyárias hőmérséklet és nyaralós hangulat várt minket. Az apartmantól 500 méterre volt a part, így szinte minden reggel és délután a tenger mellett lehetett megtalálni minket. A víz kezdetben még 23 fokos volt, és október közepére is még csak 21 fokosra hűlt le.
Talán itt vált kedvencünkké a vízpart és a hegyek kombinációja. Ugyanis a Biokovo hegyvonulata Makarska fölött magasodik (a Sveti Jure 1762 méretes csúcsával), ahová kétszer is elindultunk túrázni, komoly szintkülönbségeket leküzdve.
Strandolás közben pedig a vízből felnézve csodás panoráma tárult elénk minden alkalommal.
Az országban elég jó és megbízható a buszközlekedés. Hétvégente bejártuk a dalmát régió néhány főbb városát, Dubrovnikot, Splitet, Trogirt, Omist és persze Makarska sem maradhatott ki a listából.
Az itt töltött 1 hónapunk nagyon gyorsan elrepült, szinte egy nagy nyaralásnak éreztük annak ellenére, hogy hétközben mindketten főállásban dolgoztunk. Zárásként Makarskából visszabuszoztunk északra Zágrábba, ami azt is jelentette, hogy a nyárból hirtelen átmentünk az őszbe. Egy félnapos városnézést követően repültünk át egy számunkra kedves és ismerős szigetre.
Két hónap Máltán és egy háromnapos kiruccanás Szicília keleti partjára
Kedves és ismerős, ugyanis 2023 novemberében öt napot Máltán nyaraltunk, ekkor tetszett meg annyira nekünk ez a picike ország a tenger közepén. El is határoztunk, ide még szeretnénk visszatérni. Szintén véletlennek köszönhető, hogy anno egy kedves magyar családhoz foglaltunk Airbnb-n, így kézenfekvő volt, hogy ismét hozzájuk térjünk vissza.
Apartman helyett szoba
Kihívás volt számunkra, hogy itt nem saját apartmant, hanem csak egy szobát béreltünk, és rajtunk kívül még három másik szoba is volt a lakásban. Mindhárommal osztoztunk a konyhán, és kettővel a fürdőszobán is. Ebben főként a hűtő jelentett fejtörést, mert minden szobára csupán egyetlen polc jutott, ami sokszor elég szűkösnek bizonyult. Emiatt elég gyakran kellett boltba járnunk és sűrűbben főznünk, ami sok időnket elvette.
Nem ez volt az egyetlen nehézség, amivel szembesültünk. A munka is kezdett besűrűsödni, így nap végére jellemzően már fáradtabbak voltunk. Míg Makarskán ezt le tudtuk vezetni azzal, hogy kimentünk a világosban úszni a tengerpartra, Máltán már nem nagyon tudtunk sehova sem menni, mert ekkor már elég korán sötétedett (óraállítás is volt közben). Ezt tetőzte még az is, hogy a szállás egy “betondzsungel” közepén volt, így a természet is nagyon hiányzott már nekünk. Mindezek eléggé rányomták a bélyegüket a hangulatunkra.
A közös apartman előnye viszont az volt, hogy jórészt a többi szobában is hosszútávú bérlők laktak. Ennek köszönhetően ismertünk meg egy szicíliai srácot, egy kolumbiai nőt, egy német férfit és egy portugál házaspárt is, így kevésbé voltunk “elszigetelve” a külvilágtól.
A szigetek felfedezése
Érkezésünkkor a tenger még 23-24 fokos volt, így hétvégente kihasználtuk a napsütéses időt. Felfedeztük Málta szebbnél szebb partjait, bár akadt, hogy ezt a máltai tömegközlekedés lelkesen igyekezett megakadályozni.
A buszok elég kiszámíthatatlanul közlekednek, ugyanis nagyon szűkek az utcák. Gyakoriak az elterelések, és egy-egy kisebb baleset vagy dugó jelentős késéseket tud okozni. Számomra (Niki) mindig is fontos volt a kiszámíthatóság, és hogy előre tudjak tervezni, itt azonban ez meghiúsult. A rendszer a saját határaim átlépésére sarkallt, ezáltal sokkal spontánabbul utazgattunk a szigeten. Azt azonban meg kell említeni, ami nagy előnye a rendszernek, hogy egy személyre szóló 25 eurós kártya kiváltása után ingyen lehet tömegközlekedni. Így az utazással kapcsolatos költségeket alacsonyabban tudtuk tartani.
Egy pár napra Barna szülei is meglátogattak minket, amikor kocsit béreltünk és bejártuk a fő szigetet. Gozóra, Málta kistestvérére is átkompoltunk egy napra, ami tele van különlegesebbnél különlegesebb természeti csodákkal.
A harmadik, egyben legkisebb szigetet, Cominot egy későbbi alkalommal néztük meg. Itt épp szeles időt fogtunk ki, és a kis hajócska a nyílt vízen hánykolódva okozott némi kellemetlenséget, de a látványért biztosan megérte.
Szicília
Aztán úgy döntöttünk, december elején “átugrunk” Szicíliára, ha már félórás repülőútra van csupán. Az emlegetett szicíliai lakótárs srác is segítségünkre volt a szervezésben. Adott tippeket, mesélt tapasztalatokat például a szicíliai maffiáról, és a cataniai híres lóhús árusokról is. Három napra mentünk, egy-egy napot töltöttünk Catania, Szirakúza és Taormina városaiban, legutóbbi tetszett nekünk a legjobban.
A hangulatot még különlegesebbé tette az ünnepekre való készülődés, így a városok karácsonyi pompában úsztak. Ami tuti, hogy az olaszok szeretik a néhol (mindenhol) giccses díszítést.
Ha bővebben olvasnál a máltai hónapjainkról, itt megteheted: Málta – nyár az őszben.
Karácsony és újév Magyarországon
Tudatosan úgy terveztük, hogy az ünnepeket családi körben tudjuk tölteni, így december 19-én hazarepültünk Máltáról, és nagyjából 3 hetet Magyarországon voltunk.
Érdekes volt megtapasztalni, hogy Máltán egy pólóban és 18-20 fokban indultunk el a reptérre, és pár óra múlva 5 fokba érkeztünk haza. Csupán egy vékony őszi kabát volt, amit magunkra tudtunk venni, hiszen előtte 3 hónapig a mediterrán éghajlaton semmi szükségünk nem volt meleg ruhákra.
Az ünnepek után az új évet egy west coast swing táncversennyel indítottuk, ahol sajnos összeszedtünk egy lázas-megfázós-köhögős betegséget, és pár nappal a Tenerifére tartó repülőnk előtt mindketten 38,5 fokos lázzal ágynak dőltünk. Ezzel az is megkérdőjeleződött, hogy el tudunk-e egyáltalán indulni, mert mindketten nagyon gyengék voltunk. Végül egy kis antibiotikumos segítséggel szerencsére annyira helyre jöttünk, hogy sikerült átvészelnünk a több mint 4 órás repülőutat Tenerifére.
Közel negyedévünk Tenerifén
Két és fél hónap sem volt elegendő ebből a csodálatos szigetből. Lehetetlen írásban vagy akár képekkel is visszaadni azt a hangulatot és élményt, amit megtapasztaltunk ezen a helyen.
A sziget északi része
Szállások után kutatva csupán pár apartman esett abba az árkategóriába, ami még számunkra belefért, hogy tartani tudjuk a költségkeretünket (valljuk be Tenerife azért egy drágább úti cél). Ez a bizonyos apartman a sziget északi csücskén egy nagyjából kétezer fős településen, Bajamarban volt. Gondoltuk próba szerencse, meglátjuk milyen érzés lesz egy Isten háta mögötti faluban tölteni ennyi időt az óceán közepén, ahol a következő kis településen konkrétan véget ér az út.
Tenerifén közel 20 mikroklíma van. Alapvetően a legfőbb eltérés az északi és a déli rész között, hogy míg a déli fele sivatagos, száraz és turista központokkal van tele, addig az északi felét buja, zöld környezet, szeszélyesebb időjárás és helyi tradicionális, eldugott települések jellemzik. A szubtrópusi óceáni éghajlat miatt még télen is 20 fok körüli átlaghőmérséklet jellemző. Mivel mindketten imádunk a természetben lenni és túrázni, így a bajamari apartman a lehető legideálisabb opció volt északon, ráadásul az ablakok az óceánra néztek, és a 8. emeleten egy közös használatú tetőterasz is a rendelkezésünkre állt.
Északon található az Anaga Nemzeti Park, ahol több ezer éves babérerdők közé szinte minden hétvégén túrázni jártunk. Ilyen lenyűgöző kilátásokat még nem igazán láttunk sehol sem korábban. Nehéz visszaadni azt, hogy mennyire feltöltő élmény volt a hegyekben lenni és sokszor megpróbáltató ezer méteres szintkülönbségeket néhány kilométer alatt leküzdeni.
A kellemes téli időjárás miatt a hegyi túrák mellett az óceánt is ki tudtuk használni, ugyanis nem nagyon hűl 18-19 fok alá. Mi a határainkat feszegettük ezzel a vízhőmérséklettel, előtte még sosem úsztunk ilyen hideg vízben (és óceánban sem). Meglepően hamar hozzászokott a testünk, ráadásul az immunrendszernek is nagyon jót tesz.
Közlekedés, kocsibérlés
A tömegközlekedés kimondottan jó volt a szigeten, egy kivétellel mindig megbízhatóan jöttek a buszok, ráadásul a mi szakaszunkon teljesen új, hibrid-elektromos modellek jártak. A buszút számunkra jól leírta azt a spanyol (/kanári) mentalitást, amibe jó volt belecsöppenni erre a 2,5 hónapra. Mindenki beszélget a másikkal, nem siet sehova, és a buszról való leszálláskor sem tolonganak az ajtóban, mint a legtöbb magyar tömegközlekedési eszközön. Alapból csak akkor állnak fel a helyükről, amikor megáll a busz, szép komótosan elsétálnak az ajtóhoz, és kényelmesen szállnak le. Mintha megállt volna az élet, és a nyugatias rohanás nem ért volna el erre a szigetre. Sokszor eszünkbe jut azóta is, és példaként szolgál, hogy így is lehet élni.
Azt is meg tudtuk figyelni, hogy a spanyolok hogyan ünnepelnek és buliznak, ugyanis február-márciusban van minden évben a Santa Cruz karnevál, ami a riói után a legnagyobb és leghíresebb. Mi a nyitó utcai felvonuláson voltunk, ahol együtt bulizott több ezer fiatal és idős, család és idegen, mindezt minimális rendőri felügyelettel, így ezt is hasonlóan lazán vették, mint minden mást ezen a szigeten.
Tenerifén is béreltünk kocsit, ahol szerencsénkre az általunk lefoglalt legalapabb mini autó épp szervízen volt, így kaptunk helyette egy sport Audit. Két nap alatt igyekeztünk a legtöbb mindent felfedezni a sziget középső és déli részéből is, aminek a fénypontja egyértelműen a Teide volt. A “golden hour” alatt vezettünk végig 2300 méter magasan, majd a naplementét a felhők felett tudtuk megnézni. Nagyon különleges és maradandó élmény volt.
Talán ez volt az első hely, amit fájó szívvel hagytunk ott. Úgy zártuk le az utazást, hogy ide még biztosan visszatérünk.
Itt tudsz bővebben olvasni a tenerifei időszakunkról: 2,5 hónapos “elvonulásunk” Tenerifén.
Másfél hónapnyi balkáni életérzés Montenegróban
Egy kéthetes rövidke hazatérés után április közepén útnak indultunk a Balkán felé. Bár eleinte tartottunk tőle, hogy milyen tapasztalataink lesznek (azért lehet érdekes dolgokat olvasni a balkáni országokról a neten…), de mivel elég olcsón tudtunk szállást találni, így bevállaltuk.
Bázisunk
Érkezéskor adódtak némi komplikációk a lefoglalt apartmannal (nem volt elég takaró, koszos plédek és törölközők, törött wc ülőke, penészes zuhanyzó, nem működő páraelszívó és internet), így még az is megfordult a fejünkben, hogy inkább hazamegyünk. Sosem volt még semmilyen gondunk egyetlen szállásunkkal sem (alapból sincsenek túl nagy igényeink, hotelekben nem szoktunk megszállni), így ez a helyzet elég kellemetlenül érintett minket, de összeszedtük magunkat, és úgy döntöttünk, hogy maradunk.
Végül a szállásadóval és a Airbnb ügyfélszolgálatával levelezve úgy-ahogy sikerült megoldani a problémákat – még egy minimális kompenzációt is kaptunk. A kezdeti kellemetlenségeket leszámítva egy nagyon modern apartman volt, ami a tengerre nézett, így minden nap volt lehetőségünk a naplementét végignézni.
Az időnk nagy részét egy Dobra Voda nevű településen töltöttük, ugyanis itt volt a szállásunk. Mivel a tömegközlekedés nem volt világbajnok, így nem akartuk vállalni a kockázatot, hogy a semmi közepén ott maradunk valahol. Amikor a családból és barátok közül is érkeztek hozzánk látogatók (mert itt +2 főt el tudtunk szállásolni az apartmanban), akkor három hétvégét is kocsit bérelve az ország felfedezésével töltöttünk.
Felfedezés
Lenyűgöző hegyek és partok vannak az országban, az északabbra fekvő Durmitor Nemzeti Park egy kötelező elem, ha valaki ide látogat. Mély kanyonok, kék vizű tengerszemek és havas csúcsok között lehet végigautózni egy ~80 km hosszú hegyi körúton. Szinte egy alpesi filmben érezheti magát az ember.
Ezenkívül jártunk a Kotori-öbölnél, Budvában, Barban és Podgoricában is, valamint néhány part menti strandot is felfedeztünk.
A tisztaság sajnos szinte mindenhol hagyott némi kívánnivalót maga után. Az utak és tengerpartok is elég koszosak voltak, sajnos nem nagyon figyelnek a helyiek a szemetelésre.
Kalandos lezárás
A legnagyobb kihívás volt talán, amikor a hazaút előtt 1 nappal még egy utolsó körre szerettünk volna indulni a bérelt autóval, azonban reggel realizáltuk, hogy a hátsó szélvédő ripityára van törve. Az autóbérlős cég azt tanácsolta, hogy hívjunk rendőrt. Azonban amikor ezt megpróbáltuk, a vonal végén közölték, hogy nem igazán értik mit akarunk, mert nem beszélnek angolul, és konkrétan ránk nyomták a telefont.
A helyi szomszéd segítségével (akinek félig németül kellett elmagyarázni, miben kérjük a segítségét) volt egy kis huza-vona a rendőrséggel. Még az is felmerült, hogy tovább kell maradnunk az országban, hogy elkészítsék a jelentést, mert hát ők hétvégén nem dolgoznak ilyenen. Végül az autóbérlős cég egy munkatársa nagy segítségünkre volt, aki a munkaidején túl leegyeztette, hogy nem lesz szükség a rendőrségi riportra. A költségeket felszámolták (majdnem félmillió forint volt), mi pedig hálát adtunk, hogy kötöttünk biztosítást. Így három napon belül már nálunk is volt a megtérített teljes összeg.
Ha egy évvel korábban történik meg ez az eset, minden bizonnyal sokkal feszültebben, és pánikolva reagáltunk volna. Itt viszont nevettünk egy jót, hogy milyen már, hogy a rendőrök ránk nyomták a telefont. 😀
Az biztos, hogy a legtöbb kihívást ezen a helyen éltük meg, de minden ilyen helyzet sokat tett hozzá ahhoz, hogy a jövőben sokkal rugalmasabban és gyakorlottabban álljunk hozzá a hasonló nehézségekhez.
Nyár Magyarországon és Varsó felfedezése
Montenegrót követően május második felében ismét hazatértünk, ugyanis úgy terveztük, hogy nyáron nem megyünk semerre. Egyrészt az Airbnb-n főszezonban nem adnak havi foglalási kedvezményt és minden más is sokkal drágább, másrészt sokkal több a turista is. Mi korábban is szezonon kívül szerettünk utazni járni.
Ennek ellenére június közepén mégis Varsóban találtuk magunkat, ugyanis Barna egyik volt lakótársa még az Erasmusos időkből éppen ott tanult. Meglátogattuk őt, amit egy kis városnézéssel is összekötöttünk. Barna már járt ott korábban, viszont én (Niki) őszintén meglepődtem, hogy Varsó mennyire fejlett és élhető város. Tele van zöld parkokkal, új lakótelepekkel és tisztaság van mindenfelé.
A nyár további részében főként a west coast swing tánctudásunk fejlesztésére fókuszáltunk, így több tánctáborban és magánórákon is jártunk.
Majd augusztus végén eljött az idő, hogy újra bepakoljuk a bőröndjeinket és útnak induljunk, ismét a Balkánra.
Újra úton – szeptember Észak-Macedóniában
Ezeket a sorokat épp az Ohridi-tó partjáról írjuk.
Ismerős érzések lettek úrrá rajtunk. A kedves szállásadó még az ohridi reptérre is kijött elénk kocsival, és segített a bőröndökben és a berendezkedésben. Úgy látszik, ezek a szeptemberek már csak ilyenek. Egyébként Ohridba kivételesen nem Budapestről, hanem Bécsből repültünk, így még a bécsi reptérre tartó Flixbus út is nosztalgikus hangulatot teremtett az 1 évvel ezelőtti hasonló buszos indulás miatt.
Kíváncsian és izgatottan vágtunk neki Észak-Macedóniának, ugyanis bevalljuk, itt is voltak azért előítéleteink a balkáni körülmények miatt. Az elmúlt 2-3 hét alatt azonban számos pozitív csalódás ért bennünket a hellyel kapcsolatban. A tó Európa legöregebb tava, a vize nagyon-nagyon tiszta. Hegyekkel van körülvéve és nem mellesleg mivel 700 méter magasan fekszik, a levegő is nagyon friss. A megélhetés jóval európai színvonal alatti, a boltok és éttermek olcsóbbak, mint Magyarországon.
Izgatottan várjuk még, hogy mit tartogat a következő 1-2 hét. Ekkora fogjuk kocsival is felfedezni a tó környékét és az ország többi részét.
